Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pozitív nulla

2008.11.22

Találkoztam Másenkával a minap. A közeli oviban dolgozik. Moziba indultunk a gyerekekkel és Áronra vártunk. Másenka munkából igyekezett hazafelé.   - Jó napot!- köszöntem rá. - Náhát! Hát ez mágá áz?! Hát há nem látom gyerekeket meg se ismernem. Olyan - kisimult árcá, olyan... fiátálos! - Köszönöm Másenka, ez most nagyon jólesett ( különben is enyhén csorba önbecsülésemnek). Nem, nem plasztikázás, csak elváltam.  -Ná, és hol ván á drágá ember?  - Hát, amott van a-- barátnőjével...  -Igén? Váljon egészségére neki.                      Egyéb közös téma- a gyerekek; ki, hol, merre, meddig mit csinál.   - Minden jót Másenka.    -Örültem tálálkozásnák.

Nincs még itt az év vége, de lehetne háromnegyed éves bilanz: befejeződött a válóperem, megismertem Bélát, ha egy villanásnyira is; huszonév után feltünt életem szerelme, és ahogy feltünt, úgy le is tűnt; megkaptam életem bókjait: Béla bírta, hogy "vág" az agyam( ezért nem simogatják a zsenik fejét, nehogy megvágja magát az ember). Hát egy ilyen bóknál kell-e több az ember lányának?! Ez még azért is kárpótolt, hogy utána felületesnek jellemzett mert szerinte rosszul ítéltem meg a-helyzetet.                 Ádámtól megkaptam a tekintetét és a bókját- jól nézek ki... Szédületes bókok, mosolyogva zsebre vágtam őket... Hazudnék, ha azt mondanám--nem estek jól. Mikor kaptam valamiféle pozitív visszajelzést- volt férjemtől? Idejét sem tudom már... A vénasszonyok nyara még tart, ökörnyálat lenget az őszi szellő, hullik a fárol a  megsárgult levél... Aztán mondhatjuk, hogy megint egy évvel idősebbek lettünk...