Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kétszer ad...

2010.06.28
Egy halom papír az íróasztalon.  Kérelmek:átmeneti segély, gyermekvédelmi segély, szociális segély,lakhatási támogatás, szociális esetek...Átlag számítás- mennyi az egy főre eső havi átlag bevétele a családnak- ha pár forinttal több- a kérelem elutasítva. Jézus a fejét fogja-ez itt íííígy megy?             Persze, minden helyzet valamire tanít ugye, nem mintha jaj de nagy kedve van az embernek tanulni.Az ember ne várja a  deus ex machinát vagy a sültgalambot.Kati bánatában leitta magát aztán másnap fejfájással ébredt és nem volt semmire se való. Én mit csinálok? A gyomrom összeszorul és úgy is marad jó ideig. Aztán a sírás kerülget, sírok- nem mintha attól a      helyzetem megváltozna, de kicsit könnyebb a lelkemnek.          Átköltöztünk- itt vagyunk az "új helyen"- lepratelep... Az első ott töltött éjszakán szinte le sem hunytam a  szemem. Sírtam, forgolódtam, azon agyaltam- innen hogy is mehetnénk el, hogyan tudnám megadni a főbérlőnek az adósságom és akkor egyszerűen faképnél hagynánk a pasast. De tök béna vagyok. Aztán másnap este hogy kimásszunk a költözés és a hely milyenségéből fakadó átélt sokk miatt( ilyen lehet a kulturális sokk ) felfedező útra mentünk a gyerekekkel, ami kissé oldotta a rossz közérzetünket, láttuk, hogy továbbra is mennek az emberek az utcán, forog a föld és zöld a fű és az utánfutó kölcsönző házőrzői tényleg vérebek. Aztán itt az új városnegyed a bevásárló központtal, de itt a gyiloktanya is(a lányom nevezte el)-  a Pick vágóhídja és reggelente hallatszik a szerencsétlen állatok ordítozása, visítozása, amit talán a helybeliek megszoktak, meg a szél néha másfelé is viszi a hangokat( arra gondoltam vega leszek). És- süt a nap a sok esőzés után.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.