Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Aranyköpések,okoskodások,bölcseletek

 

 

 

 

" Szeretem a tengert, mert hatalmas,mély és titokzatos, mint az emberi lélek: a földhöz tapadva is folyton az eget nézi." NN  

 

 

  Én is szeretem a tengert. Állok az óceán partján, a sós hullámok nyaldossák a lábam.Előttem nincs más csak víz, a horizonton összeér az óceán kékje az égbolt kék színével és tudom, hogy valahol túl a Nagy Vizen,túl a Nagy Mocsáron, ott van az Új világ.

 

 

 

 

" a földhöz tapadva is folyton az eget nézi."  mivanmááá???

Marhaság. Elfogadunk mindenféle aranyköpeteket, mert

valami okostojás szélnek eresztette ( ahogy idejétmúlt

közmondásokat is: járt utat a járatlanért el ne hagyd...) 

Ohhhh minő mélyenszántó, magvas gondolat. Hát ha a hátán

fekszik az a hatalmas és titokzatos tenger csakis az eget

vizslathatja, ha esetleg hasra feküdne szagolhatná a föld

mélyén tomboló hatalmas erők vibrációit.Miért ne.  Az

emberi lélek is földhöz tapadt? Azt gondoltam az emberi lélek,

ha nem is mindig, de szárnyal, a "nehéz", sötét lelkek tapadnak

a földhöz (mondjuk... mikor depis az ember)...     

 

 

 

 

atlantic-ocean-3.jpg                                                         

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.