Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A mór

2009.10.27
" A mór megtette kötelességét,  a mór mehet..."Gyermekkoromban gyakran hallottam  e szállóigét édesjóanyámtól és mindig volt benne keserűséggel vegyült fájdalom, vagy fájdalommal elegyített keserűség.Ez lenen a mór sorsa? Mór bárki lehet... nem mór is.De miért  a keserűség, a fájdalom? Lapos filozofálgatás éppenséggel--de a megtapasztalás azon melegében a negatív érzelmek fájnak, beszűkül a -látókörünk és csak annyit érzékelünk- megcsaltak, elhagytak, becsaptak, kihasználtak, kisemmiztek. De a mór- általában - marad, csak az a másik megy el( hogy mi okból az egy külön agymenés) és de Képmindig jó oka van az  elmenőnek).Van amelyik mór belesüllyed a depibe, beszűkül lelkének kapuja, elnyeli a szomorúságának, önsajnálatának ingoványa, hiába vigasztalják.                 A mórok egy bizonyos hányada kimászik a gödörből, mert eltökéli, hogy ki kell másznia.A mór elmondhatja-VOLT KÖTELESSÉGE, amit megtett(lehet először azt gondolja valamit rosszul csinált) de úgy is tekinthet a dologra, hogy az a másik, aki megment nem volt más csak eszköz, hogy  a mór elérje célját-hogy megtegye kötelességét... Megelégedve kellene nyugtáznia- igenis megtettem a kötelességem, a küldetésem véget ért... nézzünk másvalami után...Kezdjünk egy új fejezetet. A  lehetőségek színskálája kimeríthetetlen, csak észre kell venni, látni is kell nem csak nézni . Értelmet adni az értelmetlennek tűnő dolgoknak, felszínre hozni a rejtett értelmet.             
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.