Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Továbbra is(e)

2012.12.04

 

" Icu

(Icu, 2010.01.08 13:21)

  A házasság intézményét sokan rangnak tekintik még manapság is...,aztán eszerint kategorizálnak...,ítélkeznek...
Ha el tudod fogadni,hogy ne mentegesd magad magadnak,mert talán nincs is miért, akkor merhetsz álmodni magadnak bármit.Keserű szájíz nélkül, nem alábecsülve önmagadat.
Ha tudnám, nem sértelek vele, akkor mondanám neked, mint anyád helyett anyád, hogy akkor léptél(lépsz)túl az egészen, amikor már nem fáj, nem érzel megvetést, szánalmat iránta ha úgy tudsz visszanézni ,hogy már, mint egy idegent látnád...megértenéd, nem ítélkeznél, nem magyaráznád, csak elfogadnád, ami már nem érintene közelről téged.Ez is eljön,hisz mit neked idő..."

 

 Ez a hozzászólás egy kedves ismerősömé, aki egy 2009. szeptember 20.-i eszmefuttatásomra "reagált".Nem leszek és nem is tudok 100% tátgyilagos lenni, ami a válásomat, házasságomat, volt férjemet illeti. Lehet, hogy csak  reakció a töréntekre-- miért is hőbörgök, ha igazából soha nem éreztem  elsöprő szenvedélyt vagy szerelmet férjem iránt?  Meztelen igazság- tetszett a pasas, túl voltam egy  "majdnem férjhezmenésen"( ami szintén nem szerelemből fakadt, csak szimpátiából) és, ami talán a  legnyomósabb érv (számomra-- ) elmúltam huszonhét... Életem szerelmén nem "voltam túl", azon talán senki sincs   "túl", aki megéli az azért nincs túl,  aki meg nem , az még reméli, hogy--- megélheti  (az úgy  valahova elraktározódik).                                                Eldöntöttem, hogy ezzel a férfival maradok, vele élem le az életem. Tény-- mellette voltam jóban rosszban, szó szerint...   Akár mit is csinálok-- húszon év házasság ténye, a megcsalás meg  egy csomó dolog- az megmarad, hogy a fenébe felejtsem el, hogyan gondoljak mindenre egyszerűen, mint egy hasmenésre vagy náthalázra, ahogy jött úgy el is múlt? Nem azért, mert jaj de jó volt. Persze, végül is elmúlt, vége lett.               Ez az egész agymenéses "honlapom" pont a válásomból  kifolyólag csináltam. Tudom, van aki így, van aki amúgy teszi túl magát a történteken. Az ember  magát a megcsalás tényét még valahogy elkönyveli, egyszer, kétszer... aztán mikor egy csomó förtelem szakad rád, akkor azt mondod . na ebből elég. Megtudod, hogy a férjed valahol a  városban lakást bérel, ahol a   barátnőjével él egy ideje, hogy a barátnője már  három éve a barátnője vagy inkább az élettársa,  hogy haza jár és elvárja hogy légy hozzá kedves... ( folyt köv).

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.