Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kéz a kézben

2009.08.27

MárKép fogantatásom pillanatában is ott volt .                                 -Ott volt, mikor hat évesen a két kötőtűt a dugaljba dugtam. Azonkívül, hogy megrázott az áram, nem történt semmi.         - Ott volt, mikor nem vettem észre az árkot és lefejeseltem a bicikliről. Hanyatt vágódva feküdtem a fűben, azon gondolkodva- mi is történt egyáltalában.            -Ott volt, mikor  a gyalogátjárón a száguldó robogó hajszálnyira húzott el az orrom előtt.         -Ott volt, mikor megszületett első gyermekem, idő előtt, két és fél kilósan, bélcsavarodással, patkóbél elzáródással. Mikor megláttam elsőszülöttemet, picin, egyedül az inkubátorban, azt gondoltam- miért, miért pont vele, velem? Megmarad?  Megmaradt.

Mikor a kórház intenzív osztályán feküdtem egy életmentő műtét után, akkor tudaKéptosult bennem igazán- a halál velem jár.  Itt van, hűségesen mellettem. De nem csak velem van, hanem mindenkivel. Csak nem veszünk róla tudomást, nem akarunk róla tudomást venni. Ott van mindig, csak nem vettem észre. Itt van most is.Csendesen poroszkál mellettem, vagy éppen a  széken ül és figyelmesen néz rám. Szép halál. Nem vak. Végtelenül megértő és türelmes. A  kapucni alatt (nem csuklya) olyan mint álmaim férfiúja egykoron- sötét hajú, kék szemű, magas. Ha egyszer átölel, többé nem enged el... Hét  évvel ezelőtt ha meghalok, gyerekeim félárvák maradnak és azt mondták volna -  kegyetlen halál. Maca néni este rosszullétre panaszkodott- reggelre nem ébredt fel. Szép halál- mondták. Nem szenvedett és szenvedését nem kellett szeretteinek végig nézni.

Azt mondják a halál vak - mert suhogó kaszájával, akit ér-learat. Mikor aratnak? Ha beérik a búza. Mindannyian érünk a halálra, szépre, kegyetlenre, gyorsra, lassúra.. Ki előbb érik be, ki utóbb. Az ember úgy él, mintha örökké élne... Aztán meglepődik, ha meghal...

 

Nem akarom, hogy a Dunába szórjanak, se hogy a földbe rakjanak. Szeretném, ha hamvaimat szélnek eresztenék a hegytetőről. Könnyű lennék, felkapna  a szél, s versenyt szállnék a szirti sassal...

 

 

Khalil Gibran

 

Ismerni szeretnétek a halál titkát.

De hogyan találhatnátok meg, ha nem az élet szívében keresitek?

A bagoly éjszakához szokott szeme vak a napvilágra, a fény titkát föl
nem derítheti.

Ha valóban látni akarjátok a halál szellemét, tárjátok szíveteket
szélesre az élet teste előtt.

Mert egy az élet és a halál, éppúgy, miként egy a folyó és a tenger.

Reményeitek és vágyaitok mélyén az odaátról őrzött titkos tudástok él;

És mint a hó alatt álmodó magvak, szívetek a tavaszról álmodik.

Bízzatok álmaitokban, mert bennük rejlik a kapu, mely az
örökkévalóságra nyílik.

Félelmetek a haláltól nem egyéb, mint a reszketés, mely a pásztort
fogja el a király előtt, ki kitüntetése jeléül kezével fogja illetni
őt.

Nem örül-e a pásztor a reszketésen túl, hogy viselni fogja a király
keze nyomát?

És vajon nem a reszketést érzi-e inkább?

Mert mi egyéb volna meghalni, mint mezítelen állni a szélben és
felolvadni a napfényben?

És a lélegzés megszűnése mi volna egyéb, mint a lélegzés felszabadítása
a nyughatatlan árapály alól, hogy a lélegzet fölemelkedhessék,
kiterjedjen, és fölkeresse a határtalan Istent?

Amikor ittatok a csend folyamából, igazán csak akkor fogtok énekelni.

És amikor a hegy tetejére értetek, igazán csak akkor kezdtek fölfelé
kapaszkodni.

És amikor a föld visszakéri tagjaitokat, igazán csak akkor fogtok
táncolni.


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

nagyneicu@freemail.hu

Icu, 2010.01.07 23:07

Ne jegyezd el magad!
Csak nem gondolod,hogy ilyen kapucnis,álruhás briganti elrabolhat,vagy csak úgy odadobhatod magad neki?!!
Ez a kék szem,ez a hullámoshajú,jegenyetermetű e világi,Isten teremtménye,s akivel összetéveszted,annak szemei üres lyukak és zörög minden tagja. Hát nem ő,nem a halál az,aki ott volt mindig melletted, Isten állt melléd,s ő sokszorozta meg erőd,elméd,amikor kellett!!
Jaj,de kis buksi vagy,Marcsi!:PP
Szerencséd,hogy öreganyádnak szólítottál!