Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A ribanc

2008.09.22

Kép Igen, olyan vagyok, mint a csontját elásó-kikaparó kutya. Még egy rövid ideig- megengedett csámcsogni az elmúlt dolgokon. Mikor tudomást szereztem férjem első, barátnőjéről- ( igyekszem igen válogatott szavakat használni, annál is inkább- mert azok a  szegény nők, akik ki tudja hányan voltak, nem tudták, hogy életem párja, ha papíron is, még nős és négy gyermek apja, hármat vagy kettőt általában  letagadott  a gyerekek közül, ahogy  a helyzet épp megkívánta) egyedül voltam otthon a pocakommal, nem hisztériáztam, káromkodtam, csak émelygő gyomorral, üres tekintettel bámultam az utcára.  A flegmatikus emberek közé tartozom. Egy csomó jó és egy csomó rossz tulajdonsággal. Szóval- nagyon nem jól éreztem magam, de se az elsőt se az utána következő nőket nem neveztem se ribancnak se kurvának - pedig az a megszokott; kivéve egyet. Erre az egyre is csak utólag ragasztottam rá eme nem éppen hízelgő- titulust? Jelzőt? De hát végülis ki az oka, hogy szegény ember ilyesmire fanyalodott? Hát persze, hogy az asszony!!! És mi van akkor, ha az asszony lép félre? Gondol egyet- mit kezdek ezzel a csóró, lókötő, gondoltam majd csak lesz belőle valami pasassal? Hát akkó bezzeg az asszony a ribanc... a fefelelőtlen meg miegyéb. És jól jött volna a férjnek, mondhatta volna- az asszony is félrelépeget. De az asszony  nem lépett félre- mert egy számító ribanc volt és tudta- milyen jól jött volna a férjurának, ha félrelép. Aki sokat lépeget félre könnyen megesik, hogy kibicsaklik a  bokája, és könnyebben utolérik, mint a sánta kutyát.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

nagyneicu@freemail.hu

Icu, 2010.01.07 22:39

Az ásó-kapa fejezet kötelez,hogy szakítsak a rutinnal és kezdetektől tekintsek bele a húsba-gúzsba-vágó kötelék szakadásába...
...egyébként nem igazán tom felfogni,nem-e görbetükröd van,ami a súlytöbbletet illeeti,amiről a bemutiban írtál?...a pocak szóról jutott eszembe